Zebegény a világ közepe
Van valami tündérvarázslat Zebegényben. Nem tudom, hogy a Duna, a sok fa és természet közelsége, a Sárkánydombról csodált naplemente vagy a pilisi dombok a láthatáron teszik-e, vagy mindez együtt, a lényeg, hogy békesség, nyugalom, meghittség s egyben elevenség érzet egyvelege öleli körbe az embert.
Esténként a kis erkélyemen ücsörögve szállt le rám az este és bársonyos simításával beburkolt. Csendes áhitatban hangolódtam rá mindarra az életteliségre, amit érezni, látni, hallani lehetett.
A lágy, nyáresti eső neszezésére
A kabócák cirpelő kórusára
A dunai folyamjáró hajók által vetett hullámok sóhajtására
A mécsesfény táncára a kisasztalon
Az erkély kövének melegére a talpam alatt
A faágak közt tekergő friss szellő cirógatására
A Peroni Capri leheletnyi citromosságára a számban
A lenti háziak vacsorájának illatára
A folyó túlpartján az esti fények villanására
"Zebegény a világ közepe" - bizonyos, tündérejelenléttel átszőtt értelemben, ez így van. A lenti fotók talán elcsíptek ebből valamicskét.
Szeretettel:
Berni
https://www.instagram.com/iboldir/










Jó volt olvasni ezt a mesés hangulatú bejegyzést! Megkívántam tőle Zebegényt meg a Dunakanyart. <3 Szerintem erős spirituális / alkotó / inspiráló energia lakik azon a vidéken, akárhogy is nevezze az ember az ilyesmit. Ahogy te is mondod: tündérvarázslat. Mesélj még. :)
ReplyDelete— Enna
Köszönöm :) Igen, mindenképp érdemes megtapasztalni az ottani tündérvarázslatot! :)
Delete