Készíttettem egy ilyen csodamacit, anyukám emlékére. Idén októberben lesz tíz éve, hogy eltávozott, ami hihetetlen, ahogy így leírom. Nem vagyok relikvia-őrző (a jelenléte mindig velem van, érzem), egy-két jellemző ruhadarabját őriztem csak meg. Ezekből készült a maci. A posztot pedig azért írom, mert sokan ismerték-szerették őt és a tízéves évforduló nem csak nekem lehet fontos, hanem másoknak is. Arra gondoltam, hogy októberig összegyűjtenék rövid visszaemlékezéseket azoktól, akik úgy érzik, szívesen megosztják anyukámmal kapcsolatos egy-egy emléküket, érzésüket. Ezt pedig aztán közzétenném a blogom nyilvános felületén. Úgy érzem, hogy ez egy méltó kinyilvánítása lenne annak, hogy mindannyian értékeltük és szerettük sokoldalú személyiségét, korát megelőző modernségét, mások iránti segítőkészségét. Aki szeretne hozzájárulni ehhez az emlék-kincsestárhoz, kérem, hogy az emailcímemre vagy messengeren küldjön egy-két bekezdésnyi írást (ne kommentben) – bármilyen nyelven (magyar, szlovák, ...